A POGÁNY SÜTTŐFIA SÜTTŐ GONDOLATAI MIKÖZBEN VENCELLIN ABÁDSZALÓKI PRÉPOST PARANCSÁRA TESTÉT NÉGYFELÉ SZAGGATTÁK

(Megjegyzés: A prépostság négy kimustrált kancát adott a szaggatáshoz. Emiatt a művelet csak a negyedik rugaszkodásra sikerült.)


1

Céltalan erőlködés. Mit tud egy libafertály arról, hogy tíz perccel ezelőtt még egész liba volt?
És megfordítva: zavarja-e egy liba nyugalmát, hogy tíz perc múlva levágják, felnégyelik, ropogósra sütik?
Ha erre gondolok - és nem ordítok éppen -, jókat nevetek magamban!


2

Az új vallások milyen türelmetlenek!
Ha történetesen én győzöm le a szentháromságistákat, én bizony nem macerálom a prépostot, hanem egyetlen kardvágással kétfelé szelem.
Pedig nekem jobbak a lovaim!


3

A gyávaság forrása, hogy az emberek nem tudják elképzelni a rossznál még rosszabbat.
Én azonban, ha elgondolom, hogy négy helyett nyolcfelé is szaggathatott volna a prépost, helyzetemmel, még ha nem is valami rózsás, mégiscsak elégedett vagyok.


4

Sokszor tűnődtem: vajon meddig remél az ember?
Most már tudom: az utolsó pillanatig.
Feleim, szántsatok, vessetek, és este mécsvilágnál pogány dalaitokat bátran énekeljétek! Ímhol én most is tervezek, remélek, és keresek megvételre, esetleg abádszalóki házhely cserelehető­séggel, jó állapotban levő férfi pézsmapocok bundát, zömök alakra, háromnegyedest.
Pedig már megyek széjjelfele!


Előző: Trilla